Hát lejárt az első teljes vadász szezonom. Összegezve nagyon elégedett lehetek, mert majdnem mindig lőttem valamit. Olyan is volt, hogy négy nyulat lőttem! Rájöttem, hogy kutya nélkül a vadász nem vadász. Nem lehet mindig a vadásztársak jóindulatára támaszkodni. Nem lehet úgy jól vadászni, hogy mindig kelljen várni a “lepattanó”-ra. A másik gond az, hogy van mikor nem sikerül rendesen a lövés. Ilyenkor jó, ha van egy kutya és megkeresi, majd visszahozza a szárnyazott fácánt, vagy a sebesült nyulat. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy veszek egy kutyát. De erről bővebben a következő bejegyzésben.