Megnyilt az uj vadasz ideny…

… de nem akarhogy! Ugy tunik, a tegnap esti optimizmusra jo okom volt, mert rogton 7 facankakast lottem. Meg ilyen nem volt. Viktor 10+, a loszer 10+, 3.2mm 36 grammos Rottweil Waidmannsheil HV. Mikor elfogyott a 3.2-es, akkor lottem 3.7-essel, majd meg lottem egy kakast a 4.0mm-es Silver Selection loszerrel. Szenzacios! Tavoli sikeres lovesek… Nagyon kozeli hibazasok (2). Ha nem hibazok, kilencet lovok. Na, de az Isten megver, ha igy gondolkodok… Sikerul felvenni 2 lovest is :-). Feldolgozom, es majd feltoltom…

Viktor megkeresi, felhajtja, meglovom, Viktor megkeresi s kesz!

A kovetkezo, rogton ra 5 percre. Csak a (gyonyoru) loves van rogzitve.

Hat ilyen volt…

Eljott ez a pentek is…

…amelyiket februar vege ota varok. A mult heti vadaszat nem volt olyan igazi szezonkezdes, kileptunk, lottunk par facant… Most ez az igazi, most tenyleg kezdodik a moka.

Loszert csereltem, Rottweil Waidmannsheil HV-t vettem: 3.2mm, 3.7mm es 4.2mm-est. Mindharom 36 grammos toltettel. A 3.2mm-est mar kiprobaltam, eros loszer, majd lever a labamrol. Viszek magammal 3.2-est boven, 3.7-est par darabot, a tavalyrol maradt 4mm-es Silver Selectionbol is viszek par darabot, a harom darab 5mm-es es a 3 darab brenneke sem maradhat ki az ovbol. Ki tudja, mivel talalkozik az ember… Adna az Eg! Azert csereltem loszert, mert a Silver Selectionbol csak a tavalyrol maradt 3mm-es volt raktaron, es nem is nagyon igertek, hogy hozni fognak.

Optimista vagyok, pedig nehez lesz megtalalni a facanokat… Rengeteg betakaritasra valo termeny van, sok a novenyzet, es hideg sincs. De bizom Viktorban, hogy a nagy szoros orra csak felkutat valamit…

Remelem nem kesek el reggel… Hulye egy het volt, pedig meg vadasztam is kozben…

2017. Oktober 4. – Negyedig ozbak az iden…

Brestovat, Temes megye. Horvath baratom hathatos segitsegevel kaptam egy ozbakot a megyeiektol… Azt szepen meglottem… Tanitani kellene az egyetemen, ugy vadasztunk. Minden jo volt (a lehetosegekhez viszonyitva), cserkeles, segitseg a loveshez, maga a loves, bak, minden… Majd irok melleje meset is, csak meg meg kell erjen…

Horvathnak nem lehet nem egybol valaszolni, igy percen belol el kellett donteni, hogy kell-e nekem egy ozbak vagy sem (1 heten belol, mar ketszert tortent), igy egyszer csak azon kaptam magam, hogy kezemben az engedely egy ozbakra. Keddre terveztuk be a vadaszatot, de kozben a kisfiam eltorte az ujjat, es be kellett menjek az iskolaba kedd reggel rendet csinalni, igy a vadaszat szerdara maradt.

Jo ugyesen mindent elokeszitettem (3 labu loalvany, tavolsagmero, latcso, puska, loszer, kalap – 2db – az egyikben utazok, a masikkal vadaszok), el is indultam szepen reggel. Megvan az a szokasom, hogy elindulas utan – amig kierek a falubol – leltart csinalok, hogy mindent hozok-e. Meg szoktam allni, hogy megnezzem, beraktam-e a loszert, volt olyan, hogy vissza kellett mennyek a zargugattyuert, most biztos voltam benne, hogy betettem a zardugattyut, de mikor fordulok ra a foutra, akkor jut eszembe, hogy a loallvany otthon maradt. Horvathnak is van, ugyanolyan, de az az ove. Igy visszamentem, elvettem az enyemet.

Attila idejeben kiertunk a vador hazahoz, egy feloraval korabban. Alaposabb embert, mint a vador, en meg nem lattam, pedig mar lattam par embert… Szerintem negysebesseges moldvai (înșet, înșetișor, pi loc, răzămat), csak valamilyen oknal fogva ide kerult. Viszont nem rossz ember, es ez a fontos.

Kierve a vadaszteruletre, megallapitottam, hogy egy jo hely, sokfele szempontbol, vad is van rajta, habar meg egy facant vagy nyulat sem lattam… Az elso bak nem vart meg, igaz nem is lattam, hogy milyen… Majd a kovetkezo 3 sem tetszett, igy mentunk a negyedikhez. Ismerem en Horvath baratomat, tudom, hogy szeret vadaszni, de most mintha pont az ellenkezojet csinalta volna: turelmetlen volt, szalad elore, fenyegetozott, hogy nyugdijba megy, s a kutyamat a konkurencia kell kezelje meg ilyenek. Gondoltam, csak helyrejon vadaszat kozben, de nem.

A negyedik bakot mar 2 kilometerrol meglattuk, amennyire lehetett, kozel mentunk az autoval (egy domb alatt, alaja mentunk), majd megkezdodott a cserkeles. Lassan, nagyon lassan, sikerult kozelebb menni, ugy 300 meterig, egy volgy szelen volt, meg vagy harom sutaval. A szel jo volt. Egy adott pillanatban meglatott (termeszetesen ilyenkor dermedten alltunk mindig). Latta, hogy valami nincs rendben, igy lassan-lassan kozelebb boklaszott, ugyelve, hogy pont ugy jojjon, hogy csak az aggancsa latszodjon, majd kb ugy 200 meterre megallt es megugatott !!! Nezett… Kellett volna lojek… Horvath baratom mondta, hogy 200-on belol van, a vador igazitotta az allvanyt. Nekem a pulzusom nem hagyta, hogy meg tudjam celozni rendesen… Mindenutt volt a celkereszt, az autopalyan, a sutakon, a dombon, mindenutt. A bak nezett, mutatta a nyakat, majd az oldalat, majd szep lassan, a domb peremenek a fedezete alatt, ugyelve elballagott. Mar azt hittem nem latom tobbet… Gondoltam megyek tovabb, amig nem lat, lassan, cserkelve, lehajolva haladtunk, a bak a volgyben volt, nem lathatott. Egy adott pillanatban meglattam a fejet a volgy szemkozti oldalaban, es ledermedtem. Kozben Horvath is meglatta, meg a vador is. Horvath merte a tavolsagot, folyamatosan, a vador az allvanyt igazgatta, en meg celoztam, a tavolsag 182, 182, 182, 182, kellene mar loni, de meg mindig nem stabil a masodik pont a lapockan, a bak mindjart bemegy a gazba es akkor odavan… 185 hallom egy kicsit lemondoan – eroteljesebben, mar ott van a masodik pont a lapockan, alig tancol, meghuzom a ravaszt, hallom a becsapodast, a sutak megugranak, nem lattam eldolni a bakot, mert a puska csove felcsapodott, keresem a bakot a tavcsoben, nincs sehol! Megvan, hallom Horvathot, megvan erositi meg a vador, a sutakat szamolom, 1,2,3! Jo, mert a bakkal egyutt negyen voltak! Orultem! Nehez, nagyon nehez loves volt! Rengetek cserkeles utan, allvanyrol 185 meterre, szinte hihetetlen. Ahogy illik, adunk egy pipafustnyi idot a vadnak, Horvath baratommal odaballagunk, kozben figyelek, nehogy meglepetes legyen, nem volt az… Szepen meg volt love. Egy kicsit hatracsuszott a loves, a ver szinebol tudot ert… Felravatalozzuk szepen, gratulacio kozben megkapom a toretet, fenykepek, stb. Minden ahogy kell legyen, pont ugy tortent. Kozben a vador elment az autoert, hogy kevesebbet kelljen vigyuk az ozbakot!

Szep, erdekes aggancsa van a baknak, az egyik szara majdnem teljesen egyenes, es magas, a masik szara ket agu, eleg magas! Szep bak! Ahogy ott allt es rank ugatott… Milyen az elet…

A Horvath Doktor! Hat igen, vadaszni lattam mar nyugodtabbnak es turelmesebbnek, de most O volt a vadaszmester! Majd egyszer biztos lesz alkalmam megkoszonni neki, az amit ertem tett!

Ki mit lott, viszi. Ez a rend!

Es a trofea:

Furjezes

Megkezdodott a furjezes. Van furj. A vadasztarsulat francia vendegvadaszaival vadasztam furjekre. Docogosen indult Viktornak az elso 200 meter, de lassan belejott. 55-60 furjet lottunk 3 nap (17, 18 es 19-en). Viktor nagyon elfaradt, szerencsere a harmadik nap meg egy masik vadasz is besegitett a kutyaval, igy nem kellett Viktornak annyit szaladgalni. Van nehany video is, miutan feldolgoztam, majd feltoltom.

Viktor sokat fejlodott, meg van komolyodva. Nem szaladgal ossze-vissza. Nem szalad el. Ugy megy, ahogy kell.

A harmadik őzbak az idén

Mindent vittem magammal, semmit sem hagytam otthon a felsoroltak közül. A terv az volt, hogy becsalok egy bakot. Azok a bakok amelyek a sutákkal voltak, még a fülük botját sem mozdították a hívásra. A magányos bakok pedig jól reagáltak a hívásra. Egy csatorna egyik oldalán cserkeltünk, egy adott pillanatban a csatornába a másik oldalon merőlegesen egy másik csatorna torkolt. A csatornák széleit elég sűrű bozót szegélyezte, igy elválasztva két területet, mind a két területen egy-egy bak uralkodott. A csatorna másik oldalán voltunk mi. Minket a bakok nem láthattak, sípoltunk, a baloldali bakot becsaltuk 100 méterre, a jobboldalit 170-200 méterre. A baloldali elbizonytalanodott es nem akart tovább jönni. Elővettem a háromlábú állványt, kényelmesen megcéloztam, ekkor elmozdult, mintha megérezte volna, hogy célba van véve. Még egyet sípoltam, ideálisan az oldalát mutatta nekem, a szívére céloztam, meghúztam a ravaszt… Még szaladt pár métert, majd összeesett…

Ez a vadászat is pontosan olyan volt, amilyen kellett legyen. Pontosan úgy történt minden, ahogy megterveztem.

Egy másfél órás szöszmötölés után…

…minden összeállt. Gumicsizma, ruha, vadászkés, háromlábú lőálvány, bipód, lőzsák, 2-3 fajta síp, barométer, távcső, fényképezőgép, akták, lőszer, puskaszíj, puska, kalap, okostelefon, rajta a ballisztikai szoftver, beállítva a holnapi időjáráshoz viszonyítva, bemagolva a szálkereszt célzópontjainak a távolságai (100, 178, 238, 308, a többi nem érdekes, holnap reggel a kávé mellett ismétlés). Ezek mind arra utalnak, hogy holnap őzbak vadászatra megyek. Hogy ezekből mi maradt itthon, arról holnap este beszámolok. Ha netán mindent viszek, ha valaki meglát, azt fogja hinni, hogy költözöm…

Valahol, valakinek az Interneten azt írtam, hogy a vadászat azon tevékenységek összessége amelyek a ravasz meghúzása előtt és után történnek. Ezek nagyjából a következők: előkészületek, lőszer kiválasztása, fegyver belövése, majd ellenőrzése, vadászat/cserkelés, ravasz meghúzása, a vad átvétele, felravatalozása, teríték, trófea, hús feldolgozása, főzés, sütés, mesék, történetek a családnak, ismerősöknek, és bármikor ránézek a trófeára, visszaemlékezés az élményre, és arra gondolni, hogy milyen jó lenne újra vadászni.

Soha nem blogoltam őzbak vadászat előtt… Meglátjuk, utána lesz-e mit blogolni? Biztos, hogy lesz…Ha nem lőttem semmit, hát akkor arról…

A vadászat előestéjén stresszoldóként még annyi történt, hogy mikor hazaérkeztem, a kapu tárva-nyitva, kutya sehol… Aztán előkerült valahonnan, szomszédolni volt…

2017. Majus 30. – Masodik ozbak az iden

Egy villas oreg ozbakra utaztam… Majdnem sikerult is, a vador mindent megtett, en is, de megsem jott ossze az a bak, de sebaj, lottem masikat, talan meg jobbat! Kiprobaltam a sipot,  a bakok nem nagyon reagalnak, figyelnek, de ennyi. A sutak szaladnak a hangra, es ami jo benne, hogy a sutakat kovetik a bakok.

Elmentunk arra a helyre, ahol lennie kellett a villasnak. Kiprobaltam a sipot, becsaltam ket sutat egy nagy buzatabla kozepen ugrandoztak, kerestek a gidat, es egyszer csak ott termett a bak is, valahonnan a bozotbol johetett elo. Ugy kb. 300 meterre allt a buzatablaban, csak a feje latszott ki, loheto feluletet nem mutatott, csak akkor ha elfordult es profilbol lattam a nyakat. Messze volt, nem kockaztattam meg a lovest. A vador inditvanyozta, hogy mennyunk kozelebb. Becserkeltuk 100-120 meterre, de nem tudtam kezbol loni (mert az allvanyt azt otthon kell felejteni). Igy ugy dontottem, hogy nem lovok. Meg kozelebb akartam menni, de a bak eszrevett es elment…

Meg azt kell tudni, hogy nekem van egy jo vadorom, mindig kiteszi a lelket is, hogy sikeres legyen a vadaszat. Lattam, hogy csalodott, meglehetett volna az a bak, ha van allvany… Vigasztalni kezdtem, hogy ez nem az a bak volt ma, amit en meg kell lojek.

Mentunk tovabb, lattunk borzot, par igeretes fiatal bakot, nyulakat harmassaval, negyessevel, facanokat, stb… Mit ad Isten, egyszer csak ott van egy oreg bak, a sutaval benne a buzaban, csak a feje egy resze es az aggancsa latszik, mellette a suta olyan kozel, hogy nem mertem loni. A tavolsag itt is 100-120 meter lehetett. Valamit kell csinaljak a sutaval… Igy hat elovettem a sipot es hivni kezdtem, hogy elmozditsam a bak mellol, tudtam, csak egy eselyem lesz, mikor elmozdul a suta lonom kell a nyakra, ha a sutara figyel. Megfujtam haromszor a sipot, a suta rogton ugrott, a bak ranezett a sutara, megmutatta azt a tenyernyi helyet a nyakabol, ahova loni lehetett. A szalkereszt mar reg a nyakan nyugodott, igy sipolas utan meghuztam a ravaszt. Eltalaltam pont ott ahol kellett. Helyben maradt. Oreg, jo bak. Minden ugy tortent, ahogy a mesekben :-).

Igazan szerencses vagyok…

 

2017. majus 11. – Az elso ozbak az iden

“Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.” Fekete Istvan.

Valahogy igy van ez… Kimentunk az vadorrel, jarkaltunk a vadaszteruleten, voltak szepek es fiatalok. Egy golyoerettet kerestunk. Legyen oreg, legyen szep. Egyszer csak ott volt az arok szelen. Majd meglatott, bemenekult az arokba. Odamentunk, hogy megnezzuk merre ment. Felriasztottunk 4-5 sutat, majd kovettuk oket, hogy merre mennek. Egyszer csak hatranezunk, es kijott moguttunk, kb. 250 meterre volt mar, benne derekig a buzaban…Pont ugy allt ott, ahogy egy ozbaknak kell alljon: a szugyeig benne a buzaban. Megceloztam, lefekudt mielott lohettem volna. Mar-mar azon voltam, hogy sipolni fogok. De egy ido utan felallt es kezdett enni, lassan kozeledni felenk. Pedig latott. De utban voltunk neki, nem johetett vissza az arokba. Ugy 240 meterrol ralottem, fole ment egy tenyerrel, rosszul celoztam… Na, gondoltam, ez odavan… Elmegy. De nem, eleg szaporan kezdett jonni felenk, vilagos volt, hogy az arkot keresi, de nem egyenesen jott, hanem rezsutason, hogy minket kikeruljon… Kb. 170 meterrol ralottem, gondosabban celoztam. Az egyetlent es legfontosabbat adta: az eletet. Mindenet…

18424480_1559128610798868_1741844812_n 18424787_1559128577465538_714120610_n 18424959_1559128710798858_1919082670_n 18450237_1559128667465529_416169662_n tap1 tap2 tap3 tap4 WP_20170511_004