A harmadik őzbak az idén

Mindent vittem magammal, semmit sem hagytam otthon a felsoroltak közül. A terv az volt, hogy becsalok egy bakot. Azok a bakok amelyek a sutákkal voltak, még a fülük botját sem mozdították a hívásra. A magányos bakok pedig jól reagáltak a hívásra. Egy csatorna egyik oldalán cserkeltünk, egy adott pillanatban a csatornába a másik oldalon merőlegesen egy másik csatorna torkolt. A csatornák széleit elég sűrű bozót szegélyezte, igy elválasztva két területet, mind a két területen egy-egy bak uralkodott. A csatorna másik oldalán voltunk mi. Minket a bakok nem láthattak, sípoltunk, a baloldali bakot becsaltuk 100 méterre, a jobboldalit 170-200 méterre. A baloldali elbizonytalanodott es nem akart tovább jönni. Elővettem a háromlábú állványt, kényelmesen megcéloztam, ekkor elmozdult, mintha megérezte volna, hogy célba van véve. Még egyet sípoltam, ideálisan az oldalát mutatta nekem, a szívére céloztam, meghúztam a ravaszt… Még szaladt pár métert, majd összeesett…

Ez a vadászat is pontosan olyan volt, amilyen kellett legyen. Pontosan úgy történt minden, ahogy megterveztem.

Egy másfél órás szöszmötölés után…

…minden összeállt. Gumicsizma, ruha, vadászkés, háromlábú lőálvány, bipód, lőzsák, 2-3 fajta síp, barométer, távcső, fényképezőgép, akták, lőszer, puskaszíj, puska, kalap, okostelefon, rajta a ballisztikai szoftver, beállítva a holnapi időjáráshoz viszonyítva, bemagolva a szálkereszt célzópontjainak a távolságai (100, 178, 238, 308, a többi nem érdekes, holnap reggel a kávé mellett ismétlés). Ezek mind arra utalnak, hogy holnap őzbak vadászatra megyek. Hogy ezekből mi maradt itthon, arról holnap este beszámolok. Ha netán mindent viszek, ha valaki meglát, azt fogja hinni, hogy költözöm…

Valahol, valakinek az Interneten azt írtam, hogy a vadászat azon tevékenységek összessége amelyek a ravasz meghúzása előtt és után történnek. Ezek nagyjából a következők: előkészületek, lőszer kiválasztása, fegyver belövése, majd ellenőrzése, vadászat/cserkelés, ravasz meghúzása, a vad átvétele, felravatalozása, teríték, trófea, hús feldolgozása, főzés, sütés, mesék, történetek a családnak, ismerősöknek, és bármikor ránézek a trófeára, visszaemlékezés az élményre, és arra gondolni, hogy milyen jó lenne újra vadászni.

Soha nem blogoltam őzbak vadászat előtt… Meglátjuk, utána lesz-e mit blogolni? Biztos, hogy lesz…Ha nem lőttem semmit, hát akkor arról…

A vadászat előestéjén stresszoldóként még annyi történt, hogy mikor hazaérkeztem, a kapu tárva-nyitva, kutya sehol… Aztán előkerült valahonnan, szomszédolni volt…

2017. Majus 30. – Masodik ozbak az iden

Egy villas oreg ozbakra utaztam… Majdnem sikerult is, a vador mindent megtett, en is, de megsem jott ossze az a bak, de sebaj, lottem masikat, talan meg jobbat! Kiprobaltam a sipot,  a bakok nem nagyon reagalnak, figyelnek, de ennyi. A sutak szaladnak a hangra, es ami jo benne, hogy a sutakat kovetik a bakok.

Elmentunk arra a helyre, ahol lennie kellett a villasnak. Kiprobaltam a sipot, becsaltam ket sutat egy nagy buzatabla kozepen ugrandoztak, kerestek a gidat, es egyszer csak ott termett a bak is, valahonnan a bozotbol johetett elo. Ugy kb. 300 meterre allt a buzatablaban, csak a feje latszott ki, loheto feluletet nem mutatott, csak akkor ha elfordult es profilbol lattam a nyakat. Messze volt, nem kockaztattam meg a lovest. A vador inditvanyozta, hogy mennyunk kozelebb. Becserkeltuk 100-120 meterre, de nem tudtam kezbol loni (mert az allvanyt azt otthon kell felejteni). Igy ugy dontottem, hogy nem lovok. Meg kozelebb akartam menni, de a bak eszrevett es elment…

Meg azt kell tudni, hogy nekem van egy jo vadorom, mindig kiteszi a lelket is, hogy sikeres legyen a vadaszat. Lattam, hogy csalodott, meglehetett volna az a bak, ha van allvany… Vigasztalni kezdtem, hogy ez nem az a bak volt ma, amit en meg kell lojek.

Mentunk tovabb, lattunk borzot, par igeretes fiatal bakot, nyulakat harmassaval, negyessevel, facanokat, stb… Mit ad Isten, egyszer csak ott van egy oreg bak, a sutaval benne a buzaban, csak a feje egy resze es az aggancsa latszik, mellette a suta olyan kozel, hogy nem mertem loni. A tavolsag itt is 100-120 meter lehetett. Valamit kell csinaljak a sutaval… Igy hat elovettem a sipot es hivni kezdtem, hogy elmozditsam a bak mellol, tudtam, csak egy eselyem lesz, mikor elmozdul a suta lonom kell a nyakra, ha a sutara figyel. Megfujtam haromszor a sipot, a suta rogton ugrott, a bak ranezett a sutara, megmutatta azt a tenyernyi helyet a nyakabol, ahova loni lehetett. A szalkereszt mar reg a nyakan nyugodott, igy sipolas utan meghuztam a ravaszt. Eltalaltam pont ott ahol kellett. Helyben maradt. Oreg, jo bak. Minden ugy tortent, ahogy a mesekben :-).

Igazan szerencses vagyok…

 

2017. majus 11. – Az elso ozbak az iden

“Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.” Fekete Istvan.

Valahogy igy van ez… Kimentunk az vadorrel, jarkaltunk a vadaszteruleten, voltak szepek es fiatalok. Egy golyoerettet kerestunk. Legyen oreg, legyen szep. Egyszer csak ott volt az arok szelen. Majd meglatott, bemenekult az arokba. Odamentunk, hogy megnezzuk merre ment. Felriasztottunk 4-5 sutat, majd kovettuk oket, hogy merre mennek. Egyszer csak hatranezunk, es kijott moguttunk, kb. 250 meterre volt mar, benne derekig a buzaban…Pont ugy allt ott, ahogy egy ozbaknak kell alljon: a szugyeig benne a buzaban. Megceloztam, lefekudt mielott lohettem volna. Mar-mar azon voltam, hogy sipolni fogok. De egy ido utan felallt es kezdett enni, lassan kozeledni felenk. Pedig latott. De utban voltunk neki, nem johetett vissza az arokba. Ugy 240 meterrol ralottem, fole ment egy tenyerrel, rosszul celoztam… Na, gondoltam, ez odavan… Elmegy. De nem, eleg szaporan kezdett jonni felenk, vilagos volt, hogy az arkot keresi, de nem egyenesen jott, hanem rezsutason, hogy minket kikeruljon… Kb. 170 meterrol ralottem, gondosabban celoztam. Az egyetlent es legfontosabbat adta: az eletet. Mindenet…

18424480_1559128610798868_1741844812_n 18424787_1559128577465538_714120610_n 18424959_1559128710798858_1919082670_n 18450237_1559128667465529_416169662_n tap1 tap2 tap3 tap4 WP_20170511_004

Viktor 1 éves és 4 hónapos

Holnap lesz Viktor (a legjobb es legszebb vadaszkutya) 1 eves es 4 honapos. Ma reggel kimentem vele egyet jarni, nekem is nagyon hianyzik a vadaszat.

Furcsa…

Furcsa, hogy holnap nem kell menjek vadaszni, nincs keszulodes, semmi. A kutya is csak nez… Gondolkodik, holnap latja meg, hogy nem megyunk vadaszni, de legalabb elmegyunk setalni?

Lejart a 2016-2017-es vadaszideny

Egy fantasztikus vadaszattal vegzodott ez a szezon, minden volt benne, ami vadaszat. Loves, hibazas, utankereses, kutya, minden… A kovetkezo ket film megmutat mindent, nincs ertelme gondolkodni szavakon. A kamerat az angyal hozta :-).

Viktor kutya? Hat szohoz nem lehet jutni, baratsagos, joindulatu vadaszkutya, mindent tud, amit tudni kell egy vadaszkutyanak: aret, aport, vizimunka, bemegy mindenhova, nem szamit neki tovis, nad, semmi. Ha nem lenne Neha olyan akaratos, akkor tokeletes lenne, de akkor mar nem lenne Viktor… Jobb kutyat nem talalhattam volna… Es most meg csak egy eves es harom honapos… Ket eves kora utan erik be teljesen.

Most ket honap vadaszat nelkul… Valahogy eltelkik, marcius vegen, aprilis elejen mar lehet menni a loterre, megnezni, hogy minden rendben van-e a golyos puskaval, tavcsovel, esetleg uj loszert valasztani. Jo lenne 2 loszer, egy vadaszni valo loszer, es egy gyakorlo olcso loszer. Most a Geco Express 10.7 grammost haszalom mindkettore.

Egy facan elejtese es megkeresese (kb. 10 perc)!

Szep aret, kettobol le is esett :-).

A szezonban lottem vaddisznot, ozbakot, sutat, rokat, nyulat, vadkacsat, facant es furjet.

A szezon utolso facanvadaszata

Holnap a szezon utolso facanvadaszatara megyek. Utana hosszu bojt kovetkezik, ket honap, amig lehet ozbakra vadaszni.

Igy szezon vegere rendesen kifogytam a loszerbol, csak 4mm-es 36 grammos RWS maradt, eppen eleg holnapra. Meg van 3.9mm-es 34 grammos Cheddite, abbol nem viszek, marad lovoldozni a poligonra. Na persze meg maradt 5mm-es 34 grammos Cheddite is, azokkal nem nagyon lottem. A brennekek nem akarnak fogyni, nem adta ugy a sors, hogy tarsasvadaszaton disznora lojek. Nem lehetek elegedetlen, mert lottem disznot golyoval.

Visszaterve a holnapi vadaszatra, eleg nedves ido lesz, nem lesz hideg, 5-6 fok reggel, majd kesobb melegebb lesz 9-10 fok, az 1/4-es es 3/4-es szukitest viszem, az elso csobol kozelrol amugy sem nyilik ki a soretraj, a masodik pedig eppen eleg szuk, hogy ne legyen tul gyer a 4mm-es soretnek. Jol kell celozzak, mert 4mm-essel nehezebb loni a facant. A facannak eleg a 2.5-3mm-es.

Viktor jo formaban van, egy kicsit tekergo, mert kiszokott mar ketszer is, mikor nem voltunk itthon. Holnap delutantol kezdve neki is kezdodik a szabadsag.

Ezekkel a gondolatokkal keszulok holnapra. Orulok, hogy lehetosegem van vadaszni (egeszseg, anyagiak, kutya, stb.).

Lejart a szezon utolso nyulvadaszata

Hideg volt ujra. Az 5 vadbol nem lett meg, csak harom, az is uggyel-bajjal, Viktor hathatos segitsegevel. Ha nem lett volna kutyam, nem lottem volna semmit. A harombol egyet sem tudtam rendesen megloni, pedig az egyiket ketszer is eltalaltam, volt olyan, hogy harmat lottem a nyulra, csak porzott, szalt a szor, semmi, nem akart a nyul elesni, csak meglassult. De Viktor hozta a formajat, mind a harmat osszeszedte.

Most mar csak facanra vadaszhatunk, februarban. Nem lesz gazdag zsakmany, azok lonek inkabb, akiknek van kutyajuk! Viszem a 3mm-es soretet a 3.5-os es 4-es mellet, azt hiszem, hogy a ket legtagabb szukitest szerelem fel. Na, de csak kedd ma… Meg van ido elmelkedni.