2018. június hónap bejegyzései

Mikor kell hogy legyen akkor van, mikor nem akkor nincs…

Közzétéve Szerző:

Ami jar az felre van teve. Ha kell legyen akkor van, ha nem akkor nincs…

Kimentunk vadaszni reggel koran, csunya nyulos kodos ido fogadott a mezon, el se hinne az ember, hogy junius kozepe, majdhogynem emelgetnunk kellett a kodtakarot, akar egy satorponyvat, hogy valamit lassunk. Bujkaltunk a kod alatt elegge eredmenytelenul, a vad csak akkor mozdult, ha mar mellette voltunk, rogton kereste a kod fedezeket. Az elso komolyabb napsugarak percek alatt tisztara soportek a mezot, azon kaptuk magunkat, hogy ni, latunk tobb mint 100 metert! A barkacsolas is rogton eredmenyes lett, pillanat alatt meglattuk az elso selejt bakkot ugy 110 meterre. Megvizsgaltuk, kivart, ereztem, hogy mindenet nekem ajanlja, az eletet. Nem volt takarasban (nem kellett volna neki EvoGreen), a buza szelen allt, rovid celzas a lapockara, loves, helyben maradt. Az elmaradhatatlan teritek, toret es gratulacio utan a vador nem tudta megallni, hogy meg ne jegyezze: megis jol hord az a puska. Az azelott valo ket alkalommal elege volt neki is hallgatni a zsortolodesemet a loszerekrol, ballisztikarol, gellerrol, stb.

Ket engedelyem volt, inditvanyoztam, hogy hasznaljuk ki. Nem sokkal kesobb egy tarlon villamgyorsan keresztezte az utunkat ket suta es utanuk a bak, ugy 220 meterre. Egy oreg selejt bak… Valamitol megriadhattak, a bak meglatott es megallt, figyelt, ereztem, hogy ez egy ilyen nap… Majdnem teljesen szemben allt velunk (70 fokos szogben, elegge felemelt fejjel), a szugye es a jobb lapockaja koze, pontosabban a jobb elso laba fole celoztam…Allt, pedig eltartott egy ideig, amig sikerult pontosan celoznom, mert messze volt… Meguztam a ravaszt, a bak jelzett, de beugrott a tarlo mellett levo elhanyagolt buzatablaba, es fekve maradt. A golyo oda ment ahova celoztam…

Ez egy ilyen nap volt. Mikor kell hogy legyen akkor van, mikor nem, akkor nincs… Csodalatos es eredmenyes vadaszat volt…

A vesszofutas folytatodott…

Közzétéve Szerző:

…ma. Pedig szep vadaszat volt, sokat setaltunk, sokat lattunk. Az ozbaknak csak a “hegye” latszott. Pedig jol kovetkeztettem a nyakara. Ertetlenul allok a dolgok elott. Le kell ellenorizzem surgosen:

  • jol van-e a nullam ezzel a loszerrel
  • visszaterek az Evo Green-re 8.8g es azzal is belovom a fegyvert.

Szegyellem magam…

Amilyen jol kezdodott…

Közzétéve Szerző:

…ugyanolyan jol folytatodott volna, ha nem hibaztam volna. Majdnem 2 orai cserkeles utan, loveshelyzetbe kerultem es valami lett… Az lett, hogy:

  • semmikeppen a tavcsorol a vedoket nem szabad levenni cserkeles kozben, csak loves elott, mert kulonben megtelik mindenfelevel, beparasodik, meg ilyesmi;
  • mindig kell legyen az embernel egy darab rongy amivel meg tudja tisztitani a tavcsovet;
  • szunyog ellen kell valamit vinni, mert hanem ketsegbeejtoen megesznek a szunyogok;
  • a lovest mindig komolyan kell venni: meg akkor is ha kozel van, konnyunek tunik, stb (minimalis tisztelet a vadnak);
  • soha nem loni, ha a tavcso nem teljesen tiszta;
  • a tavolsagmerot kell vinni meg akkor is ha egesz kozel akar az ember menni a vadhoz (ki tudja, tan megsem sikerul es tavolabbrol kell loni).

Es meg valami a KS loszerrol: csak akkor kell hasznalni, ha nincs a cel elott valamifele novenyzet, pl. gabona. Lattam, ahogy feldulja a gabonat a golyo…

Szoval ott kezdodott a kalvaria, hogy a bak meglatott es tovabb allt. Ugy gondoltam, hogy az arok szelen jo eselyem lesz arra, hogy megkozelitsem. Sikerult is, a szunyogok tonkrevagtak, be is fordultam a bozotba, hogy leszedjem magamrol. Kozben a bak lefekudt. Kb tudtam, hol van, es ugy 120-140 meterre le is cuccoltam a loallvanyt, nezek a tavcsobe es hat lass csudat, semmit sem latok, csak gabona magvakat es azokat is parasan. Az ingem ujjaval ugy-ahogy megtisztitottam. De nem volt sehol a bak. Mikor teljesen tanacstalan vagyok, akkor mindig eloveszem a sipot. Sikerult 10 meterre csalnom 2 sutat. Mikor a sutak rajottek, hogy a szunyogcsipett zoldruhas, puskas egyen nem egy gida, akkor megriadtak es szaladni kezdtek pont arra amerre a bakkot gondoltam. Eljott az en idom… Hat lass csodat, a bak felkelt, ratettem a lapockajara es utana egy kicsit lenneb huztam. Bumm… Mintha elrantottam volna a fegyvert… De ennyire? Nem jelzett semmit, csak elrohant, bele a szemkozti arokba. A szivem melyen azt gondolom, hogy eltalaltam. De csak a szivem melyen. Mert nem jelzett. Hibat kovettem el, hogy nem kerestem a vert. A heten visszamegyek….