Ami jar az felre van teve. Ha kell legyen akkor van, ha nem akkor nincs…

Kimentunk vadaszni reggel koran, csunya nyulos kodos ido fogadott a mezon, el se hinne az ember, hogy junius kozepe, majdhogynem emelgetnunk kellett a kodtakarot, akar egy satorponyvat, hogy valamit lassunk. Bujkaltunk a kod alatt elegge eredmenytelenul, a vad csak akkor mozdult, ha mar mellette voltunk, rogton kereste a kod fedezeket. Az elso komolyabb napsugarak percek alatt tisztara soportek a mezot, azon kaptuk magunkat, hogy ni, latunk tobb mint 100 metert! A barkacsolas is rogton eredmenyes lett, pillanat alatt meglattuk az elso selejt bakkot ugy 110 meterre. Megvizsgaltuk, kivart, ereztem, hogy mindenet nekem ajanlja, az eletet. Nem volt takarasban (nem kellett volna neki EvoGreen), a buza szelen allt, rovid celzas a lapockara, loves, helyben maradt. Az elmaradhatatlan teritek, toret es gratulacio utan a vador nem tudta megallni, hogy meg ne jegyezze: megis jol hord az a puska. Az azelott valo ket alkalommal elege volt neki is hallgatni a zsortolodesemet a loszerekrol, ballisztikarol, gellerrol, stb.

Ket engedelyem volt, inditvanyoztam, hogy hasznaljuk ki. Nem sokkal kesobb egy tarlon villamgyorsan keresztezte az utunkat ket suta es utanuk a bak, ugy 220 meterre. Egy oreg selejt bak… Valamitol megriadhattak, a bak meglatott es megallt, figyelt, ereztem, hogy ez egy ilyen nap… Majdnem teljesen szemben allt velunk (70 fokos szogben, elegge felemelt fejjel), a szugye es a jobb lapockaja koze, pontosabban a jobb elso laba fole celoztam…Allt, pedig eltartott egy ideig, amig sikerult pontosan celoznom, mert messze volt… Meguztam a ravaszt, a bak jelzett, de beugrott a tarlo mellett levo elhanyagolt buzatablaba, es fekve maradt. A golyo oda ment ahova celoztam…

Ez egy ilyen nap volt. Mikor kell hogy legyen akkor van, mikor nem, akkor nincs… Csodalatos es eredmenyes vadaszat volt…