Mit ezelott par hettel, ugyanott vadasztunk. Ugyanott jott a diszno, ahol nem tudtuk a multkor megloni Zolikaval, nem lohettunk az utra. Majd jott a masodik hajtas, ugyanoda alltam, ahol a multkor ramjott a konda. Meg is jegyezte az, aki leallitott, hogy nem valtoztatok? Mondom, nem. Ez itt jo hely.
Jott a diszno, egyedul, hatalmas volt. Ketszer lottem ra, ugyis elment, meg szerencse, hogy a kutyak es a hajtok megtalaltak. Egy 150-160 kilos diszno volt…
… es meghozta volna a szerencset… Kijott egy csorda diszno, 20-30 darab, nem lottem semmit. Pedig ketszer is lottem rajuk, semmi sem esett el, addig valogattam kozuluk…
A gyermek beult a kocsiba, mert fazott. Majd jott ez a malac, ugyanott ahol jott a sok diszno. Egyedul volt, nem volt menekves… Ezt a helyet megjegyzem, hihetetlen, hogy itt nem kellett volna jojjon egy diszno sem, mert en voltam az elso stand.
Alig kaptam vissza a fegyvertartasi engedelyemet (hogy miert vettek el 25 napra, egy mas bejegyzesben szamolok be), 2019 december 30-an, azon voltam, hova tudjak vadaszni menni. 2020 januar masodikan meghivtak Vermesre… Hajtas, lottem egy 50-60 kilos disznot, januar harmadikan lottem egy sutat, januar negyediken lottem 2 vadnyulat es egy facant… Szoval kegyes volt velem Diana, jol kezodott ez az ev, mindent meglottem mar, amit a kornyek adhatott…
Holnap ujra megyek Vermesre, vaddiszno hajtasra, Zolikat is viszem, hatha ujra hozza a szerencsemet (a szerencserol, amit hozott, egy masik bejegyzesben szamolok be :-)).
Eltorte a labat a szervezo apja… Eleg nyogvenyelosen kezdodott az egesz, de vegulis jo helyre kerultem, egy erdei utra… Elegge a vegere a dolognak, de uj ev, uj remenyek, igy alltam hozza, nem foloslegesen, mert jott egy 50-60 kilos diszno, ellottem mind a ket elso labat, a kutyak megfogtak, a hajtok es a vadasztarsaim kivegeztek. En nem hagytam el a helyem.
