Egy másfél órás szöszmötölés után…

…minden összeállt. Gumicsizma, ruha, vadászkés, háromlábú lőálvány, bipód, lőzsák, 2-3 fajta síp, barométer, távcső, fényképezőgép, akták, lőszer, puskaszíj, puska, kalap, okostelefon, rajta a ballisztikai szoftver, beállítva a holnapi időjáráshoz viszonyítva, bemagolva a szálkereszt célzópontjainak a távolságai (100, 178, 238, 308, a többi nem érdekes, holnap reggel a kávé mellett ismétlés). Ezek mind arra utalnak, hogy holnap őzbak vadászatra megyek. Hogy ezekből mi maradt itthon, arról holnap este beszámolok. Ha netán mindent viszek, ha valaki meglát, azt fogja hinni, hogy költözöm…

Valahol, valakinek az Interneten azt írtam, hogy a vadászat azon tevékenységek összessége amelyek a ravasz meghúzása előtt és után történnek. Ezek nagyjából a következők: előkészületek, lőszer kiválasztása, fegyver belövése, majd ellenőrzése, vadászat/cserkelés, ravasz meghúzása, a vad átvétele, felravatalozása, teríték, trófea, hús feldolgozása, főzés, sütés, mesék, történetek a családnak, ismerősöknek, és bármikor ránézek a trófeára, visszaemlékezés az élményre, és arra gondolni, hogy milyen jó lenne újra vadászni.

Soha nem blogoltam őzbak vadászat előtt… Meglátjuk, utána lesz-e mit blogolni? Biztos, hogy lesz…Ha nem lőttem semmit, hát akkor arról…

A vadászat előestéjén stresszoldóként még annyi történt, hogy mikor hazaérkeztem, a kapu tárva-nyitva, kutya sehol… Aztán előkerült valahonnan, szomszédolni volt…