Brestovat, Temes megye. Horvath baratom hathatos segitsegevel kaptam egy ozbakot a megyeiektol… Azt szepen meglottem… Tanitani kellene az egyetemen, ugy vadasztunk. Minden jo volt (a lehetosegekhez viszonyitva), cserkeles, segitseg a loveshez, maga a loves, bak, minden… Majd irok melleje meset is, csak meg meg kell erjen…
Horvathnak nem lehet nem egybol valaszolni, igy percen belol el kellett donteni, hogy kell-e nekem egy ozbak vagy sem (1 heten belol, mar ketszert tortent), igy egyszer csak azon kaptam magam, hogy kezemben az engedely egy ozbakra. Keddre terveztuk be a vadaszatot, de kozben a kisfiam eltorte az ujjat, es be kellett menjek az iskolaba kedd reggel rendet csinalni, igy a vadaszat szerdara maradt.
Jo ugyesen mindent elokeszitettem (3 labu loalvany, tavolsagmero, latcso, puska, loszer, kalap – 2db – az egyikben utazok, a masikkal vadaszok), el is indultam szepen reggel. Megvan az a szokasom, hogy elindulas utan – amig kierek a falubol – leltart csinalok, hogy mindent hozok-e. Meg szoktam allni, hogy megnezzem, beraktam-e a loszert, volt olyan, hogy vissza kellett mennyek a zargugattyuert, most biztos voltam benne, hogy betettem a zardugattyut, de mikor fordulok ra a foutra, akkor jut eszembe, hogy a loallvany otthon maradt. Horvathnak is van, ugyanolyan, de az az ove. Igy visszamentem, elvettem az enyemet.
Attila idejeben kiertunk a vador hazahoz, egy feloraval korabban. Alaposabb embert, mint a vador, en meg nem lattam, pedig mar lattam par embert… Szerintem negysebesseges moldvai (înșet, înșetișor, pi loc, răzămat), csak valamilyen oknal fogva ide kerult. Viszont nem rossz ember, es ez a fontos.
Kierve a vadaszteruletre, megallapitottam, hogy egy jo hely, sokfele szempontbol, vad is van rajta, habar meg egy facant vagy nyulat sem lattam… Az elso bak nem vart meg, igaz nem is lattam, hogy milyen… Majd a kovetkezo 3 sem tetszett, igy mentunk a negyedikhez. Ismerem en Horvath baratomat, tudom, hogy szeret vadaszni, de most mintha pont az ellenkezojet csinalta volna: turelmetlen volt, szalad elore, fenyegetozott, hogy nyugdijba megy, s a kutyamat a konkurencia kell kezelje meg ilyenek. Gondoltam, csak helyrejon vadaszat kozben, de nem.
A negyedik bakot mar 2 kilometerrol meglattuk, amennyire lehetett, kozel mentunk az autoval (egy domb alatt, alaja mentunk), majd megkezdodott a cserkeles. Lassan, nagyon lassan, sikerult kozelebb menni, ugy 300 meterig, egy volgy szelen volt, meg vagy harom sutaval. A szel jo volt. Egy adott pillanatban meglatott (termeszetesen ilyenkor dermedten alltunk mindig). Latta, hogy valami nincs rendben, igy lassan-lassan kozelebb boklaszott, ugyelve, hogy pont ugy jojjon, hogy csak az aggancsa latszodjon, majd kb ugy 200 meterre megallt es megugatott !!! Nezett… Kellett volna lojek… Horvath baratom mondta, hogy 200-on belol van, a vador igazitotta az allvanyt. Nekem a pulzusom nem hagyta, hogy meg tudjam celozni rendesen… Mindenutt volt a celkereszt, az autopalyan, a sutakon, a dombon, mindenutt. A bak nezett, mutatta a nyakat, majd az oldalat, majd szep lassan, a domb peremenek a fedezete alatt, ugyelve elballagott. Mar azt hittem nem latom tobbet… Gondoltam megyek tovabb, amig nem lat, lassan, cserkelve, lehajolva haladtunk, a bak a volgyben volt, nem lathatott. Egy adott pillanatban meglattam a fejet a volgy szemkozti oldalaban, es ledermedtem. Kozben Horvath is meglatta, meg a vador is. Horvath merte a tavolsagot, folyamatosan, a vador az allvanyt igazgatta, en meg celoztam, a tavolsag 182, 182, 182, 182, kellene mar loni, de meg mindig nem stabil a masodik pont a lapockan, a bak mindjart bemegy a gazba es akkor odavan… 185 hallom egy kicsit lemondoan – eroteljesebben, mar ott van a masodik pont a lapockan, alig tancol, meghuzom a ravaszt, hallom a becsapodast, a sutak megugranak, nem lattam eldolni a bakot, mert a puska csove felcsapodott, keresem a bakot a tavcsoben, nincs sehol! Megvan, hallom Horvathot, megvan erositi meg a vador, a sutakat szamolom, 1,2,3! Jo, mert a bakkal egyutt negyen voltak! Orultem! Nehez, nagyon nehez loves volt! Rengetek cserkeles utan, allvanyrol 185 meterre, szinte hihetetlen. Ahogy illik, adunk egy pipafustnyi idot a vadnak, Horvath baratommal odaballagunk, kozben figyelek, nehogy meglepetes legyen, nem volt az… Szepen meg volt love. Egy kicsit hatracsuszott a loves, a ver szinebol tudot ert… Felravatalozzuk szepen, gratulacio kozben megkapom a toretet, fenykepek, stb. Minden ahogy kell legyen, pont ugy tortent. Kozben a vador elment az autoert, hogy kevesebbet kelljen vigyuk az ozbakot!
Szep, erdekes aggancsa van a baknak, az egyik szara majdnem teljesen egyenes, es magas, a masik szara ket agu, eleg magas! Szep bak! Ahogy ott allt es rank ugatott… Milyen az elet…
A Horvath Doktor! Hat igen, vadaszni lattam mar nyugodtabbnak es turelmesebbnek, de most O volt a vadaszmester! Majd egyszer biztos lesz alkalmam megkoszonni neki, az amit ertem tett!
Ki mit lott, viszi. Ez a rend!
Es a trofea:
