Mindent vittem magammal, semmit sem hagytam otthon a felsoroltak közül. A terv az volt, hogy becsalok egy bakot. Azok a bakok amelyek a sutákkal voltak, még a fülük botját sem mozdították a hívásra. A magányos bakok pedig jól reagáltak a hívásra. Egy csatorna egyik oldalán cserkeltünk, egy adott pillanatban a csatornába a másik oldalon merőlegesen egy másik csatorna torkolt. A csatornák széleit elég sűrű bozót szegélyezte, igy elválasztva két területet, mind a két területen egy-egy bak uralkodott. A csatorna másik oldalán voltunk mi. Minket a bakok nem láthattak, sípoltunk, a baloldali bakot becsaltuk 100 méterre, a jobboldalit 170-200 méterre. A baloldali elbizonytalanodott es nem akart tovább jönni. Elővettem a háromlábú állványt, kényelmesen megcéloztam, ekkor elmozdult, mintha megérezte volna, hogy célba van véve. Még egyet sípoltam, ideálisan az oldalát mutatta nekem, a szívére céloztam, meghúztam a ravaszt… Még szaladt pár métert, majd összeesett…

Ez a vadászat is pontosan olyan volt, amilyen kellett legyen. Pontosan úgy történt minden, ahogy megterveztem.

Egy villas oreg ozbakra utaztam… Majdnem sikerult is, a vador mindent megtett, en is, de megsem jott ossze az a bak, de sebaj, lottem masikat, talan meg jobbat! Kiprobaltam a sipot,  a bakok nem nagyon reagalnak, figyelnek, de ennyi. A sutak szaladnak a hangra, es ami jo benne, hogy a sutakat kovetik a bakok.

Elmentunk arra a helyre, ahol lennie kellett a villasnak. Kiprobaltam a sipot, becsaltam ket sutat egy nagy buzatabla kozepen ugrandoztak, kerestek a gidat, es egyszer csak ott termett a bak is, valahonnan a bozotbol johetett elo. Ugy kb. 300 meterre allt a buzatablaban, csak a feje latszott ki, loheto feluletet nem mutatott, csak akkor ha elfordult es profilbol lattam a nyakat. Messze volt, nem kockaztattam meg a lovest. A vador inditvanyozta, hogy mennyunk kozelebb. Becserkeltuk 100-120 meterre, de nem tudtam kezbol loni (mert az allvanyt azt otthon kell felejteni). Igy ugy dontottem, hogy nem lovok. Meg kozelebb akartam menni, de a bak eszrevett es elment…

Meg azt kell tudni, hogy nekem van egy jo vadorom, mindig kiteszi a lelket is, hogy sikeres legyen a vadaszat. Lattam, hogy csalodott, meglehetett volna az a bak, ha van allvany… Vigasztalni kezdtem, hogy ez nem az a bak volt ma, amit en meg kell lojek.

Mentunk tovabb, lattunk borzot, par igeretes fiatal bakot, nyulakat harmassaval, negyessevel, facanokat, stb… Mit ad Isten, egyszer csak ott van egy oreg bak, a sutaval benne a buzaban, csak a feje egy resze es az aggancsa latszik, mellette a suta olyan kozel, hogy nem mertem loni. A tavolsag itt is 100-120 meter lehetett. Valamit kell csinaljak a sutaval… Igy hat elovettem a sipot es hivni kezdtem, hogy elmozditsam a bak mellol, tudtam, csak egy eselyem lesz, mikor elmozdul a suta lonom kell a nyakra, ha a sutara figyel. Megfujtam haromszor a sipot, a suta rogton ugrott, a bak ranezett a sutara, megmutatta azt a tenyernyi helyet a nyakabol, ahova loni lehetett. A szalkereszt mar reg a nyakan nyugodott, igy sipolas utan meghuztam a ravaszt. Eltalaltam pont ott ahol kellett. Helyben maradt. Oreg, jo bak. Minden ugy tortent, ahogy a mesekben :-).

Igazan szerencses vagyok…

“Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.” Fekete Istvan.

Valahogy igy van ez… Kimentunk az vadorrel, jarkaltunk a vadaszteruleten, voltak szepek es fiatalok. Egy golyoerettet kerestunk. Legyen oreg, legyen szep. Egyszer csak ott volt az arok szelen. Majd meglatott, bemenekult az arokba. Odamentunk, hogy megnezzuk merre ment. Felriasztottunk 4-5 sutat, majd kovettuk oket, hogy merre mennek. Egyszer csak hatranezunk, es kijott moguttunk, kb. 250 meterre volt mar, benne derekig a buzaban…Pont ugy allt ott, ahogy egy ozbaknak kell alljon: a szugyeig benne a buzaban. Megceloztam, lefekudt mielott lohettem volna. Mar-mar azon voltam, hogy sipolni fogok. De egy ido utan felallt es kezdett enni, lassan kozeledni felenk. Pedig latott. De utban voltunk neki, nem johetett vissza az arokba. Ugy 240 meterrol ralottem, fole ment egy tenyerrel, rosszul celoztam… Na, gondoltam, ez odavan… Elmegy. De nem, eleg szaporan kezdett jonni felenk, vilagos volt, hogy az arkot keresi, de nem egyenesen jott, hanem rezsutason, hogy minket kikeruljon… Kb. 170 meterrol ralottem, gondosabban celoztam. Az egyetlent es legfontosabbat adta: az eletet. Mindenet…